1. Az érvelő szöveg
A vita legfontosabb eleme az érvelés, minden gyakorlott érvelőnek kell, hogy legyen saját érvelési technikája, sőt kell, hogy legyenek érvelési technikái. A retorikus szöveg célja a hatáskeltés, meggyőzés, ehhez érveket használunk.
Érv:
- olyan megállapítás, vagy körülmény, amely véleményünk igazságát kívánja bizonyítani.
Az érvelés három legfőbb módja (legtöbbször ezek keveredése érvényesül):
• logosz: az észre, logikára ható (kicsit száraz, erőszakos mód)
• ethosz: erkölcsi érzékekre ható, becsület, tisztesség, kötelesség
• pátosz: érzelmekre ható (a leghatásosabb)
A haragvó Akhilleusz harcra buzdításánál három beszéd hangzik el, Odüsszeuszé, Phoinixé és Aiaszé. Mindhárom beszéd a klasszikus retorika később kialalkult kánonjának/mértékének egy-egy képviselője: a logikai érvelésű a logosz, az etikai érvelésre támaszkodó az ethosz, az érzelmekre ható, s egyben a leghatásosabb a pathosz.
Az érvelő típusú szöveg alapját – akár szóban, akár írásban közöljük – a klasszikus retorikából ismert szónoki beszéd szerkezete adja. Az érvelő szöveg bevezetésre, elbeszélésre, részletezésre, bizonyításra, cáfolásra és befejezésre bontható.
Bevezetés – érzelmekre hat
- Jóindulat megnyerése (megszólítjuk a hallgatóságot, magasztolás)
- Figyelemfelkeltés! (téma újdonsága, újszerűsége, téma fontossága, újszerű megközelítés)
- Téma megjelölése, megértés előkészítése (fontosabb helyszínek, alakok, elemzési pontok)
- Kifejtés menetének vázlata
- Források
Elbeszélés
- Az érvelés vagy a beszéd fő gondolatának rövid ismertetése (röviden, tömören kifejti a tétel- mondatot, az érvelés magja)
- Erre épülnek a további beszédrészek
Részletezés
- Tételmondat részletezése, példákkal való alátámasztása, kifejtése
- Lehet kitérőt tenni (történet, személyes élmény)
Bizonyítás – a legfontosabb rész
- Érvek kifejtése, tételmondat érvekkel való alátámasztása
- Álláspontunk igazságának bizonyítása (jelekből, tényekből, példákból alkotunk érveket, következtetéseket fogalmazunk meg)
Cáfolás
- Az ellentétes tábor érveit is meg kell cáfolni
Befejezés – az értelmezésben segít
- Érzelmekkel hatni az olvasóra, hallgatóra
- Kapcsolódjon az érvelés többi részéhez
- Megismételheti, összegezheti az eddig elmondott gondolatokat
- Kiegészítheti egy jövőre utaló kitekintés
- Utolsó, leghatásosabb érv bevetése
- Olvasók ismételt megszólítása, kérdés feltevése
Az érvelés legfontosabb része a bizonyítás
- összefüggést keres és mutat ki a bizonyítandó állítás és egy másik állítás között
- valamely állítás igazságát más, már bizonyított tétel igazságából levezetjük
- kifejtjük saját álláspontunkat, véleményünket, s ezeket érvekkel támasztjuk alá
A bizonyító érv három elemből áll
1. tétel – olyan megállapítás, amely valamilyen következtetést fogalmaz meg
2. bizonyíték – a tétel előzményét, magyarázatát tartalmazza
3. a tétel és a bizonyíték összekapcsolása
Az érvelés módszerei:
1. indukció
- az egyestől jutunk el az általánosig
- amikor tényekből és a bizonyítékokból vonunk le általános következtetést
2. dedukció (szillogizmus, entüméma)
- az általánostól haladunk az egyes felé
- amikor először megfogalmazunk egy általános tételt (premissza azaz állítás), s ebből
következtetést vonunk le az egyedi esetre vonatkozóan (konklúzió)
- klasszikus formája a szillogizmus
premissza + konklúzió = argumentáció (érvelés)
- pl.:
Állítás/premissza 1: Minden ember halandó.
Állítás/premissza 2: Szókratész ember.
Következetetés/konklúzió: Tehát Szókratész halandó.
Cáfolat: ellenvetés, tulajdonképpen kritika
Soha ne támadjuk az ellenfél személyét, mindig csak érveivel vitatkozzunk!
Lehetőségei:
- kisebbítés („Nem olyan komoly a dolog, mint ahogy azt…”)
- kételkedés („Nekem más adatok állnak a rendelkezésemre…”)
- tagadás („Bizonyára téved…”)
- viszontelvetés, visszafordítás („Az kiabál, akinek a háza ég…”)
- rámutatás („Azt mondotta, pedig…”)
- gúny, élc, elmésség
2. Az érvek fajtái:
1. A definícióból eredő érvek:
A definíció fogalom-meghatározást jelent. Ekkor a dolgot egy tágabb fogalmi körbe helyezzük (genus) a sajátos jegyeinek (species) megjelölésével (jellemző tulajdonságok, összetevői, ré- szei, hasonlítjuk valamihez, szembeállítjuk valamivel, példákat sorolunk, mire használják,mire jó). A definíció sajátos módja a képi definíció, amikor is a dolgot egy metaforában megfogal- mazott közös tulajdonság, analógia alapján egy másik dologgal azonosítunk. A definíció a dolog eszményi, tökéletes jelentését adja meg. Vagy azt bizonyítjuk a definíció- val való összevetés eszközét alkalmazva, hogy a bizonyításra vagy cáfolatra felvett beszéd- tárgyunk megfelel a definícióban közölt elvárásnak, vagy eltér attól.
2. Az okokból eredő érvek:
Ilyenkor azt taglaljuk, hogy miből ered a dolog (indító ok), vagy azt, hogy milyen következményeket eredményez (vég ok), vagy mindkettőt. Így okozati láncot is alkothatunk.
3. A körülményekből eredő érvek:
Ez az ok – okozatiság – kauzalitás – egyik sajátos fajtája. Ilyenkor a körülményekből, a minket közvetlenül körülvevő valóság elemeiből fakadó következmények kényszerítő erejére hivatkozunk az érvelésben.
4. Az analógián alapuló érvelés
a) Az összehasonlítás – párhuzamot vonunk a két dolog között (képi definíció)
b) Két lehetőséget hasonlítunk össze: egy nehezebben vagy körülményesebben megvalósíthatót és egy egyszerúbben megvalósíthatót. Hogyha a nehezebbet képes valaki elvégezni, akkor a könnyebbet is.
c) Példázattal
